Két zen szerzetes vándorolt az erdőben, mester és tanítványa. A szerzetesrendben az volt a szabály, hogy a szerzetesek nem érhettek hozzá nőkhöz. Ahogy ment a két szerzetes az erdőben, egy kis patakhoz értek, ahol egy lány próbált átkelni a sebes patakon, de nem szerette volna bevizezni csinos ruháját. Ahogy a két szerzetes odaért, a lány elmondta nekik, hogy át szeretne kelni. A fiatal tanítvány szándékosan tudomást sem vett a lányról, levegőnek nézte, és mintha észre sem vette volna, átkelt a patakon. A mester ezzel ellentétben felkapta a lányt, átvitte a túlpartra, letette, és elköszönt. A két szerzetes ment tovább, mire kisvártatva a tanítvány megkérdezte mesterét. Mester, az a szabály, hogy nem nyúlhatunk lányhoz, miért tetted, amit tettél, ez a rend elleni cselekedet volt! Mire a mester: Fiam, én azt a lányt már a patak túloldalán letettem. Te még mindig cipeled magaddal.

Öreg mester haldoklik az ágyában, körülötte szomorkodnak a tanítványai. Egy kivételével, mert az tudta, hogy a mester szereti a tortát, így elment neki tortát venni, ezért késett. A mester körül szomorú csend honolt a tanítványok körében. Mikor azonban az utolsó tanítvány a tortával belépett, a mester szeme felcsillant. Nyomban el is kezdte enni a tortát. Evés közben egyik tanítványa megkérdezte, hogy mester, hamarosan meg fogsz halni, mi az üzeneted számunkra, mi az életben a legnagyobb bölcsesség, amit tudnunk kell? Mire a mester: Ez a torta oly jóó!

A tanítvány már majdnem odaért a mesterhez, amikor eszébe jutott, hogy ma van a mester születésnapja, ő meg elfelejtett neki ajándékot hozni. Nem volt már mit tenni, ajádék nélül nyitott be a tanítvány a mester házába. A mester köszöntötte, mire a tanítványa ezzel kezdte:
- Mester, ne haragudj, elfelejtettem, hogy ma van a születésnapod, és nem hoztam semmi ajándékot.
- Köszönöm fiam, tedd le oda az asztalra.
- Öö, de mester, én nem hoztam neked ajéndékot, ne haragudj.
- Köszönöm, csak tedd le oda nyugodtan az asztalra.
- De mester, én tényleg nem hoztam magammal ajándékot.
- Hát jó, akkor cipeld csak magaddal tovább a terhet.

A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta, és órákon át nézegette. Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat. Amikor a fösvény legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, egyikük megkérdezte:
- Használtad te azt az aranyat?
- Nem - válaszolta a fösvény -, csak hetente megnéztem.
- Hát akkor - mondta a szomszéd -, amennyi hasznod volt az aranyad nézegetéséből, legalább annyit tudsz abból is meríteni, ha hetente kijössz ide a gödröt bámulni.
Nem a pénzünk mennyiségétől függ a gazdagságunk vagy a szegénységünk, hanem az örömre való képességünktől. A gazdagságra való törekvés az örömre való képesség nélkül mit sem ér.

Egyszer egy pap a misére egy üres madárkalitkát vitt magával. Letette az asztalra, és elkezdte mondani rendesen a misét, majd amikor a történet mesélős részhez ért, akkor elmesélte, hogy miért hozta be a kalitkát: Ma reggel a templomba jövet találkoztam egy kis huligán kisfiúval, aki ezt a kalitkát vitte a kezében nagy serényen, benne egy fogjul ejtett galambbal. Megkérdeztem tőle, hogy mi a terve, miután hazaér. A kisfiú azt felelte, hogy itt van ez a madár, és szeretne vele jól elszórakozni, kihúzgálni a tollait, fájdalmat okozni neki, megkínozni, cukkolni, stb. Hogy legyen egy jó napja. Elszörnyedtem ezen az elbeszélésen (folytatta a pap), de nem tudtam mást kitalálni, elővettem a pénztárcámat, és megkérdeztem a kisfiútól, hogy mennyi pénzt kér a kalitkáért meg a madárért. A fiú meglepődött, és mondta, hogy 1.000 Ft-ot kér érte. Előhúztam az ezrest a pénztárcámból, és odaadtam neki. A következő pillanatban a kisfiúnak már nyoma sem volt. Szabadon engedtem a galambot, hagy menjen dolgára, hagy legyen szabad. Így maradt nálam az üres kalitka. Ekkor a pap így folytatta: Egyszer találkozott az Ördög és az Isten. Isten látja ám, hogy az Ördög kezében ott a Világ. Megkérdezte az Ördögöt, hogy mi a terve a Világgal. Az Ördög azt felelte, hogy itt vannak benne ezek a kis szerencsétlen lények, az emberek, és szeretnék velük jól elszórakozni, megkínozni őket, háborúkat kirobbantani közöttük, katasztrófákat előidézni, lelki szenvedéseket okozni nekik, hagy legyen egy jó napom. Az Isten ettől elszörnyedt, és megkérdezte az Ördögöt, hogy mit kér a világért. Az Ördög nagyot nézett, és azt mondta, hogy Isten fiát kéri cserébe. Isten oda is adta egyetlen fiát az Ördögnek, megszabadítva ezzel a Világot a szenvedéstől.

Két zen szerzetes beszélget a folyó partján.
- Nézd, milyen jól érzik magukat a halak a vízben!
- Te nem vagy hal. Nem tudhatod, hogy jól érzik-e magukat.
- Te nem vagy én. Nem tudhatod, hogy én tudom-e, hogy jól érzik-e magukat.

- Mester! Hogyan menekülhetnék a hidegtől és a melegtől?
- Miért nem mész oda, ahol nincs se hideg, se meleg?
- Van olyan hely?
- Mikor hideg van, legyen benned is hideg, mikor meleg van, legyen benned is meleg.

- Mester! Itt van ez a kő. Buddhát szeretnék faragni belőle. Képes vagyok rá?
- Igen, képes vagy rá.
- Tényleg az vagyok?
- Nem, nem vagy rá képes.

Egy zen kolostorban két mester is tanított, az új tanítványok választhattak közülük. A két mester így mutatkozott be az új tanítványoknak.
- Én mindig kimegyek az új tanítvány elé, de nem mindig segítek neki.
- Én nem mindig megyek ki az új tanítvány elé, de akkor segítek neki.

Egy tanítvány messze elvándorolt kolostorától, és találkozott a szomszédos Nanjü tartomány kolostorának mesterével. A mester megkérdezte a vándorló tanítványtól, hogy ki a mestere.
- Ma-cu. - felelt a tanítvány.
- És mondd csak fiam, miben különbözik Ma-cu mester attól a nagy sziklától ott?
A tanítvány nem tudott válaszolni. Visszament saját mesteréhez, és elmesélte neki a történteket.
- És mondd csak fiam, mekkora volt az a szikla?
- Jó nagy, hatalmas, mester.
- Hallod-e fiam, akkor te aztán bivaly erős vagy!
- Hogy érti ezt mester?
- Hát nem lehetett egyszerű azt a nagy sziklát Nanjü-ből egész idáig cipelni.

A felvilágosulatlan tanítvány beszéde mesteréhez:
- Mester! Mostmár értem, hogy nem az anyagi világ a lényeg, hanem a szellem. De az hány kiló?

In English