Vázsonyi Miklós vagyok, Kecskeméten születtem 1978. október 18-án hajnali 5 óra körül. Anyukám közgazdász, apukám gazdasági mérnök, minőségbiztosítási vezető, mindketten kecskeméti lakosok. Van egy húgom, Zsuzsi, 1983-ban született, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán tanul.

Nagyon jó gyermekkorom volt, imádtam legózni, tök idegesített, hogy mindig kellett menni enni (keménytarhonya, paprikás krumpli, bundás kenyér, meg ilyen olcsó kaják voltak akkor csak). Rengeteget homokoztam a mamámnál, akiknek kertes házuk van, papám meg kártyázni tanított, meg nótázni, Másik nagyapám, aki első osztályú elfogó vadászpilóta volt, jól megtanított sakkozni, elég jól tudtam. Másik mamám pedig sok mosolygásra tanított, óvott mindentől. Nagyon emlékezetes karácsonyokat, szülinapokat, kirándulásokat, stb. éltem át. Apu elég szigorúan nevelt, de utólag belegondolva szerintem nem vált káromra. Amikor apu katona volt, emlékszem, hogy mindig kamuzott, hogy fáj a nyaka, és ment a honvéd kórházba az injekciókért, csak hogy velünk lehessen. Anyu 15 évig hegedült diáklány korában, otthon is néha játszott, nagyon tetszett. Csak azért nem a zeneire ment, hanem a közgáz egyetemre, mert a zeneakadémiás felvételi előtt eltörte az egyik ujját kézilabdázás közben, és így nem ment el a felvételire. Még egyetemre járt, amikor megszülettem, néha két előadás közben jött ki megetetni a kocsiban, addig apu volt velem, utána meg mentünk vissza Kecskemétre.

Óvodába az utcánk végére jártam Kecskeméten, egyszer szerveztünk egy nagy kirándulást, ami kb. az utca egyik végéből a másikba tartott, és hihetetlen módon örültem, hogy a nagy túrában felismertem, hogy jé, ott lakom, és mutattam a mellettem állónak, akinek fogni kellett a kezét. Sokat nevetgéltünk, rollereztünk, egyszer a homokozóban találtunk két sünit. Hegyesi Tamás volt a legjobb barátom, sokat jártunk össze, például titkosírással leveleztünk egymással, meg birkóztunk (mindig ő győzött:).

Általános suliba a kecskeméti Tóth László (Czollner Téri) Általános Iskolába jártam (1986-1993), testnevelés tagozatra, ahol nagyon megszerettem sportolni, életformámmá vált. A tesi tanárunk, Sárika néni, a végletekig kihajtott minket, csak kivételes alkalmakkor játszhattunk az órán, mindig felmérések voltak. Torna versenyekre jártunk, akkori legjobb barátomat, Hegyesi Tomit már másodikos korában bevették a harmadik osztályosok csapatába, engem csak egy évvel később. Emlékszem mennyire paráztam, minden verseny előtt éreztem a mellkasomban a feszültséget. A csapatunk általában jól szerepelt, megyei elsők is voltunk, Hegyesi Tomi meg mindig kapott külön aranyérmet egyéniben. Úgy érzem így utólag, hogy eszméletlen mértékű versenyszellemet neveltek belénk, aminek nagyon hálás vagyok. Atlétika, Toldi-kondi versenyekre is jártunk. Végig kitűnő voltam (rajz meg kémia kivételével asszem), őrsvezető, osztályfelelős, meg ilyenek. Én jártam egyedül mesemondó, versmondó versenyekre még első meg második osztályban, meg egy-ketten matek versenyre is mentünk, de nem voltunk túl jók, bár matek szakkörösök voltunk már felső tagozatban. Nyolcadikban elhatároztam, hogy én matek tagozatos gimnáziumba akarok menni, más alternatíva nem is jöhetett szóba nálam. Márta Róbert és Hegyesi Tamás voltak itt a legjobb barátaim.

Kecskeméten jártam gimibe (1993-1997), felvettek a Bolyai János Gimnáziumba, matek tagozatra, pedig azt hittem, hogy elbénáztam a felvételit. A végére már csak heten maradtunk matek tagozaton, az osztály nagyobb része számítástechnika és általános tagozatra járt. Nagyon jókat tanultunk matekból, még akkor is, ha spec. matekon sorozatban kaptam a ketteseket. Első két évben nem voltam jó tanuló, rájöttem, hogy nálam sokkal okosabbak is vannak, OKTV második helyezettek, zsenik, meg stb. (Kővágó Tamás, Vőneki Csaba), de azért nem adtam fel, és harmadikban rákapcsoltam, negyedikre meg majdnem én lettem a legjobb, bioszból csak azért nem kaptam kettest, hanem hármast, mert minden másból ötös voltam. Sokat buliztunk, legjobb haverjaim itt Magyar Laci, Reicher Gábor és Vőneki Csaba voltak, akikre egytől-egyig felnéztem, így voltunk négyen matek tagozatos fiúk. Sokat buliztunk, csajoztunk, mi kezdtük el először zselézni a hajunkat, meg csajoztunk minden buliban, emellett törekedtünk arra is, hogy agyilag sokat fejlődjünk, rendszeresen fejtörőkkel szívattuk egymást, megtanultunk bal kézzel írni, fejben sakkozni, képzettársítani, meg ilyenek. Gimi alatt nyaranként elkezdtem dolgozni irodai munkát a kecskeméti Petőfi Nyomdában, ahol apu ismerte a vezetőket, öt év nyarán dolgoztam ott, belekóstoltam a vállalati életbe. Apu francia nagybátyja az érettségimre való tekintettel kihívott minket családostól Franciaországba, Párizsba, ott nyaralhattunk három hétig. Vőneki Csaba volt itt a legjobb barátom.

Először Veszprémbe akartam menni egyetemre műszaki menedzsernek vagy informatikusnak, de anyukám javaslatára megjelöltem Budapesten a Műszaki Egyetemen a Műszaki Menedzser szakot is, hátha alapon. Emlékszem, hogy egyszer Vőneki Csaba barátomnak, akit Reicher Gáborral együtt simán felvettek a Budapesti Közgáz Egyetemre, mondtam a buszon, hogy ha engem felvennének a Budapesti Műszaki Egyetemre, akkor én azt úgy megbecsülném. Aztán pontok alapján felvettek oda, utólag már jobban érzem így magam, hogy Pestre kerültem, az ország szívébe, és nem pedig jó messzire Veszprémbe, így négy óra helyett egy óra az út haza Kecskemétre, meg rájöttem, hogy a pesti pezsgés és pörgés való nekem, több a lehetőség, több az ember. Végig évfolyamelső voltam az egyetemen (1997-2002), kétszer kaptam köztársasági ösztöndíjat, meg többször egyetemi, kari, és egyéb ösztöndíjakat. 2000-től rendszeresen jártunk esettanulmány megoldó versenyekre, a második alkalommal három társammal (Boros Petra, Kreiner Attila, Nagy Levente) megnyertük a hazai TIMES (Tournament in Management and Engineering Sciences) vetélkedőt, és kijutottunk Varsóba az elődöntőbe, ahol harmadikak lettünk. Ezek a versenyek angol nyelven zajlottak, sok tapasztalattal jártak. 2001-ben a McKinsey&Company nevű cég, a világ egyik legnagyobb stratégiai tanácsadó cége Magyarországról Bőhm Tamás barátomat és engem választott ki egy barcelóniai IT szemináriumra való részvételre, nagyon megtisztelő volt ez a számomra. Egy évig tagja voltam a Műszaki Egyetemen működő Menedzsment Szakkollégiumnak, meg demonstrátor voltam egy évig az Ipari Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan tanszéken, csak sajnos a mentorom távozott az élők sorából, úgyhogy a tanszéken egy kicsit elanyátlanodtam, viszont a szakosodásommal párhuzamosan szorosabbra fűződött a kapcsolatom az Információ- és Tudásmenedzsment Tanszékkel. Öt alkalommal indultam TDK versenyen, utolsó évben OTDK első helyezett lettem a menedzsment szekcióban Debrecenben. Egyetem alatt rengeteget buliztunk, a korábbi visszahúzódó énemet levetkőzve teljesen magabiztos és nyílt lettem. Öt évig a csepeli Szabadkikötőnél laktam albérletben egy műszaki középiskola tanári lakásában szinte ingyen nagyapám vadászpilóta ismeretségeinek köszönhetően. Egyetem vége felé Várkonyi László lett a legjobb barátom.

Másodikos koromban alapítottam egy webdesign céget, ami azóta is működik, sok tapasztalatot nyertem ebből a dologból. Már nem csak webdesign, hanem bármilyen szoftverfejelsztés is a profilunkba tartozik. Az Inforpark Alapítvány támogatásával már Kft-ként működik a cégem, és több komolyabb futó projektem is van. Utolsó évben már dolgoztam, a KPMG Consulting nevű multi tanácsadó cégnél, az évfolyamból egyedül engem vettek fel tanácsadó céghez, pedig többen pályáztak. Érdekes volt, de a számomra kevésnek ítélt fizetés miatt egy év után otthagytam a céget.

A Műszaki Menedzser szakon való diplomázás után felvettek a Műszaki Menedzsment Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskolába nappali tagozatra állami ösztöndíjjal. Nagy szó, egyedül engem. Témavezetőm, Dr. Kiss Ferenc, aki egyben a tanszék vezetője is az Információ- és Tudásmenedzsment Tanszéken minden tekintetben maximálisan támogat, sokat köszönhetek neki. A doktori mellett dolgoztam egy magyar tulajdonú értékpapír- és bankinformatikai cégnél (Dorsum Rt.), ahol a szervezeti kultúra sokkal lazább volt, mint egy multinál, és a fizu is jobban nézett ki. A fejlesztési igazgató szakmai asszisztense voltam junior fejlesztési tanácsadó pozícióban. Egy másik doktori iskolába is felvettek (Villamosmérnöki Doktori Iskola, szintén a BME-n), ahol a témám mesterséges intelligencia, de azt már nem volt energiám csinálni, és a másik (Műszaki Menedzsment) iskolában már kikövezettebb volt a tudományos karrierutam, így csak azt folytattam.

Egy évvel a Műszaki Menedzser diplomázásom után megszereztem a Bankinformatikai szakmérnöki másoddiplomás oklevelemet is. Hasznos gyakorlati képzést kaptunk itt, ami nem csak a pénzinformatikai piacon hasznosítható.

2002-ben Kecskeméten elköltöztünk a korábbi bérházi lakásunkból egy sorházi lakásba, ahol előtte egyébként a keresztszüleim laktak, csak ők is mentek tovább egy nagyobba a két kis uncsitesómmal, akiket imádok (Móni(1996), Tomi (1991)). Szüleim vettek egy lakást Pesten a Keletinél a Baross téren, ott lakom, óriási kényelem, hogy kvázi saját lakásom lehet, megvan minden berendezés és cucc, ami kell. 2008-ban ki kell költöznöm onnan, így egyeztem meg szüleimmel, tehát nem az enyém a lakás, így motiválnak szüleim arra, hogy spóroljak lakásra, és teremtsek meg magamnak egyet.

Általában minden hétvégén buliztam a haverjaimmal szombaton, elég sokszor házibulit is szerveztem magamnál, vagy mentem oda, ahova hívtak. Vasárnaponként reggel hazamentem Kecskemétre a családomhoz, elmentem mindkét nagyszüleimékhez, és feltöltődve energiával (meg sok otthoni kajával) indultam is vissza vasárnap este Pestre a kis Suzuki Swiftemmel.

Szeretem a magyar lakodalmas, mulatós zenéket, szeretek nótázni is. Imádok haverokkal bulizni járni, és éjszakai életet élni. Lázba hoz minden űrkutatással és mesterséges intelligenciával kapcsolatos dolog. Töretlenül képzem magam, igyekszem minden nap tudományos szempontból is fejlődni. Szimpatizálok a keleti filozófiákkal, spirituálisan is megélem a mindennapokat.

Egy évet éltem az Egyesült Államokban (2004-2005), mert megnyertem a Fulbright Ösztöndíjat és az eMagyarország Ösztöndíjat egy évre, és lehetőségem nyílt a Carnegie Mellon Egyetemre kijönni kutatni és tanulni. Elmondhatatlanul jó élményekkel gazdagodtam, a kutatási élet élvonalát képviselő csapatok munkájába nyerhettem betekintést, megismertem sok kedves kinti magyart, és sok más kultúrából érkezett embert is.

A Fulbright után a 2004/2005 II. szemeszterben Cipruson tanultam egy magyar-ciprusi kormányközi ösztöndíjjal december 15-ig a Hermes European Center of Excellence on Computational Finance and Economics nevű rangos kutatóhelyen. Utána Luxemburgba sikerült kijutnom ugyan ezzel az ösztöndíjjal, ahol a Sacred Heart University-n tanultam, az Európai Befektetési Bank főközgazdásza volt a mentorom.

Jelenleg állást keresek, és a doktorimat véglegesítem (az abszolutóriumom már megvan). Itthon valószínűleg nem fogok olyan állást találni az eddigi tapasztalataimból ítélve, ami kielégíteni az elvárásaimat, így abban gondolkozom, hogy nyártól irány London vagy Dubai. Addig élvezem, hogy itthon lehetek a barátaimmal, családommal, és viszem a cégem projektjeit.

In English